TEMPLOM – GYÓGYSZERTÁR

Brno, Csehország

2001-2002

Tervező: Architekti DRNH

„Becsomagolás”
A legjobban olvasható kapcsolat régi és új között, ha egy egzakt meglévő épületre rakunk egy új réteget, vagy éppen a régibe helyezünk el új elemet. A „becsomagolás” szó szerint és vissza is értelmezhető: az új csomagolja be a régit, vagy a régi az újat. (…) A DRNH építésziroda gyógyszertára éppen a „becsomagolás” visszafelé történő értelmezésére adhat választ. Brno legidősebb temploma a helyszín, amely a történelem során elveszítette funkcióját, s azóta már több rendeltetést betöltött. A becsomagolás itt gazdag viszonyrendszert teremt a régi falak és az új tárgy közötti térben, amely homogén, mégis finoman differenciált összhatást eredményez.

A Kunhuty templom Brno egyik legrégebbi épülete, 1209-ben a premontrei rend által alapított kolostor temploma, az 1700-as években belsejét barokk stílusban átalakítják. 1786 után teljesen megfosztják szakrális funkciójától, és raktárként üzemel, majd 1939-től a katonai kórház részeként a keleti részét kápolnaként, míg a nyugatit hullaházként használják. Ezen folyamat ismeretében már talán kevésbé meglepő, hogy a hajdanán volt templom ma gyógyszertárként funkcionál. Az építészeti koncepció a két karakteresen eltérő elem, a barokk belső és az egyszerű formájú tárgy olvashatóságára helyezi a hangsúlyt. A gyógyszertári funkciókat rejtő dobozt tehát egy másodlagos elemként fogalmazzák meg, melynek kialakítása kontrasztot képez környezetével: fehér üveg burkolat selymes és homogén felülete, a meglévő matt és érdes vakolattal. A test elhelyezése a hosszanti irányt hangsúlyozza, szintén ezt erősíti a burkolat vízszintes osztása is. A tervezésnél igyekeztek a méreteket úgy kialakítani, hogy az templomtér arányait tiszteletben tartsák. A bútorozás egyfajta átirata a templomtér padjainak, hiszen a megjelenő szekrények azok ritmusát, valamint anyaghasználatát is átveszik; a hatáson ront az a tény, hogy a szekrények mindkét oldalon a falhoz érnek. A szentélyben ma irodák működnek, és míg a szentély és a hajó üvegfalakkal történő elválasztása fejlődéstörténetileg igazolhatónak mondható, addig az irodák ugyanilyen felosztása idegenül hat.

Ha néhány szóval kellene jellemezni a cseh kortárs építészetet, akkor valószínűleg az őszinteség állna az első helyen. A lényeg nem bonyolult elméletekkel van megfogalmazva, hanem magától értetődik. Logikus és arányos megoldások sorát látjuk, a megelőző korok építészeti hagyományát is felhasználva, amelynek sokszor nem is az építészet (esztétika) az elsődleges kiindulópontja, hanem maga az élet, a kultúra.

Balog Ádám, Müllner Péter